Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Babits Mihály: Vérivó leányok

 

A sápadt, vérivó leányok
 keringenek szivem körül;
 zsineget fonnak zabolának -
 hajrá! a Sátán úgy örül!
 
Zsineget fonnak zabolának
 vacogó fogaim közé -
 a legderekabb fiu lesz ma
 az ördögé! az ördögé!
 
És megnyergelnek, megnyargalnak -
 milyen gyönyörüség nekem! -
 Puha combjuk hideg nyomását
 borzongó háttal élvezem.
 
Borzong a hátam, ing a véknyam,
 hol mélyebb ágyékuk tüzell:
 jaj mért vagyok velük magamra?
 mért hagytál engem, szent Szüz, el?
 
Egednek kék legét ha színám
 s emléked lelkesítne még,
 keresztet kennék szemeimre,
 s buzgón kiáltanám: »Elég!«
 
»Elég ti létlen boszorkányok!
 vad semmi! vampir-elmerajz!
 Lelkem tinektek zárva; nálam
 a titkos kulcs; az égi pajzs.«
 
Mária, elefántcsontbástya,
 szivet erősítő kehely,
 Mária, győzhetetlen zászló,
 mért hagytál, szent Szüz, engem el?

mso-spacerun:yes