Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az én hazám

2010.03.27

AZ ÉN HAZÁM

 

 

 

Az én hazám fekete föld,

 

Melyben pompás a búza;

 

Melyben kövér mag dús kalász

 

Nemes fejét lehúzza;

 

Az én hazám fekete föld,

 

Min érik a drága élet,

 

S olcsó az ember élete,

 

S éhesen vész a lélek;

 

Hol koplalás van, akkor is,

 

Ha roskadoz az asztag:

 

Az én hazám fekete föld,

 

Az én hazám akaszttat.

 

 

 

Fekete, hogyha déli nap

 

Arannyal önti végig,

 

S erdő, mező száz zöld dala

 

Szimfóniáz az égig;

 

Fekete, hogyha alkonyat

 

Lágy rózsaszínbe vonja,

 

És peng a fű között tücsök,

 

Az este cimbalomja;

 

S mikor fölébe kék csodát

 

Az éjjel csillagoztat:

 

Az én hazám fekete föld,

 

Az én hazám akszattat.

 

 

 

Zsíros föld, mit török, tatár

 

Magyar csonttal dagasztott,

 

Hol ropnak most őrült urak,

 

S lopnak konok parasztok;

 

Pogány föld, mely ma Krisztusért

 

Tajtékot túrva harcol,

 

S az embernek fiát, imé,

 

Ököllel csapja arcul;

 

Hol még nem ember a szegény,

 

S nem ember már a gazdag:

 

Az én hazám fekete föld,

 

Az én hazám akaszttat.

 

 

 

Az én hazám fekete föld,

 

Min drága élet érik,

 

S hol bárgyu barmok, bősz birkák

 

Az életet herélik.

 

Az én hazám vértől büdös,

 

S kiloccsant agyvelőtül,

 

Hol csámcsogó, csúf csőcselék

 

Halált röhögni csődül.

 

Az én hazám kéjtől hörög,

 

Ha könnyt és kínt fakaszthat:

 

Az én hazám fekete föld,

 

Az én hazám akaszttat.

 

 

 

Az én hazám gazemberek

 

Bordélya, bűnök óla;

 

Az én hazámon átok ül

 

És nem tud tenni róla;

 

Az én hazámat tetvesek

 

Bekenték szörnyü varral,

 

És csókolják céda karral.

 

Az én hazám a tébolyé,

 

Mit Belzebub igazgat:

 

Az én hazám fekete föld,

 

Akaszttat és akaszttat.

 

 

 

S az én hazám mégis hazám.

 

A vérem és a nyelvem

 

Mindig hozzá fog szítani,

 

Át vágyon, célon, elven.

 

S bár szégyen és bár iszonyat

 

Magyarként állni gáton:

 

Azt is, hogy nem vagyok magyar,

 

Csak magyarul kiáltom!

 

Az én hazám fekete föld,

 

Amely véres vigaszt ad:

 

Magyar leszek még akkor is,

 

Ha érte felakaszttat.