Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Orgovány

2010.03.27

ORGOVÁNY (Bécs, 1920)

 

 

 

Ez itt az erdő, mely, ha jár a szél,

 

Megborzad és borzzalmakat regél;

 

Ez itt az erdő, melynek ága mind,

 

Ha megvágod, vércseppet sírva hint;

 

Az erdő, mely már nem lesz soha friss,

 

Mert iszonyodik önmagátul is,

 

S az ága korságtól marad sovány:

 

    Orgovány!

 

 

 

Valóság-erdő s mégis rém-mese:

 

Ez Horthy kormányzó gyümölcsöse;

 

Melyet bús éjjel fergeteg ha ráz:

 

Az ágain száz kisértet bokáz.

 

Háromszinű kötél mindnek nyakán,

 

Fent lóg és lendül táncuk, fent a fán,

 

Új tánc, amit Kormányzó Úr agyalt:

 

Járják a kecskeméti körmagyart.

 

Keresztény tánc e csont-tánc, nem pogány:

 

    Orgovány!

 

 

 

Ország-szerint mi embert Horthy ölt:

 

Miklós-nap éjt felküldi mind a föld,

 

S a holt-ezer megy Kecskemét felé,

 

Seregszemlére Fővezér elé.

 

És férfi-nő, - mert nőt is ölt sokat –

 

Zörögve hozzák eltört csontjukat,

 

És férfi-nő, az erdő avarán,

 

A Horhty táncát járja magyarán:

 

S kórus zeng, mint ordító orgonán:

 

    Orgovány!

 

 

 

Kos-orru, gyilkos-orru szörnyeteg,

 

Te alszol? Álom juthat még neked?

 

Van, mely téged ki nem hány, Horthy, ágy?

 

Isten, ki téged még aludni hagy?

 

Hej, ébredj! nézz! és mondd, hogy látsz-e még?

 

Kérdik, kiknek kiszúrattad szemét.

 

Tudsz lenni nővel délceg és derék?

 

Kérdik tőbül kiszaggatott herék.

 

Felszínt pöffedsz-e még a vér taván?

 

    Orgovány!

 

 

 

Magasan áll a vér felett a Vár,

 

Hol téged, gyilkost, gyilkos trónja vár.

 

De árad már a Vár felett a vér,

 

S a rothadás belőled enni kér.

 

Halál-Vető-gép, sírhant-Borona,

 

A te fejeden nem lesz korona!

 

Király-tömjénen nem tágul tüdőd,

 

Trónon pihenni nem lesz már időd:

 

A bíbor előtt leszel halovány!

 

    Orgovány!

 

 

 

Magyar földön van erdő még, Nagyúr!

 

S mi ág ott él, feléd mind vágyva nyúl!

 

Az ág ma, mind feléd-gördülve nyől

 

S menekvés nincs az éhes fák elől!

 

Nem mink kivánjuk, undok, vesztedet:

 

A kák kivánják súlyos testedet.

 

S ha téged tud ágára venni, ó,

 

Magyar fának akkor lesz lenni jó!

 

Vajjon hány életed van, Horthy, hány?

 

    Orgovány!