Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Proletárnak, rossz napokra

2010.03.27

PROLETÁRNAK, ROSSZ NAPOKRA


Magamnak ezt a dalt, s mindenkinek,
Ki néha csügged, mint szegény magam,
Lesznek még édes hangok és szinek,
S fogunk mi még ragyogni boldogan!
Megkapjuk még a sorsot és javat,
Mi embernek, ha született, kijár,
Az élőnek lesz élni még szabad:
Nem! minket nem lehet legyőzni már!
 
Mi szenvedünk, mert szörnyen bántanak,
Mert ellenünk már minden jó nekik;
Véres vassal szivünkön szántanak,
Mi szent nekünk: kutyák elé vetik:
Mi nem vagyunk számukra emberek,
Övék a lég, az ég, a föld-kerek,
De nem lehet minket legyőzni már!
 
Testvér, mondom magamnak és neked,
Testvér, ne félj, nagyon sokan vagyunk,
Zendítsünk bátorító éneket,
Víg gondolatra szikrázzék agyunk,
Ha emberben van szép, jó és derék:
Mi-lelkünk az, melyben bimbóra vár:
Ha jobb az ember, mint párzó veréb:
Bennünket nem lehet legyőzni már.
 
Fakóra festeni a kék eget,
Kiszívni föld körül a levegőt,
A rögre húzni szálló felleget,
S használni, mint halotti lepedőt,
Tűzhányó méhét vízzél oltani,
Bár volna hozzá még-oly-nagy pohár,
A tengert gyűszüvel kihordani:
Nem! nem lehet minket legyőzni már.
 
Nincs rá elég korbács, lánc és kötél,
S magunk ellen hiába vétkezünk;
Húgunk és nénék rúgástól vetél,
S mi mégis egyre-csak többen leszünk,
Mi sokszor botlunk és sokszor bukunk,
A homlokunkat sokszor éri sár,
És mégis mind előbbre dönt utunk:
Nem! minket nem lehet legyőzni már!
 
Mi ágra kötve: élünk, mint előbb;
Él, kit közülünk trágyadomb temet.
S látón haladnak táborunk előtt
A gödrükből késsel kivájt szemek.
Herélten nemzünk harcoló hadat,
S köztünk az is, kit börtön rácsa zár.
Nincs gát! mi duzzadunk, mint áradat,
Nem! minket nem lehet legyőzni már!
 
Magamnak ezt a dalt s mindenkinek,
Ki néha sír, mert ásit rá a sír,
Mert búsítják bús hangok és szinek,
Mert már kibirhatatlan, mit kibír,
Mert csüggedés bocsátna rá ködöt,
Amely sürű és sárga és sivár...
Halld ezt a dalt, mely napfénnyel szövött!
Nem! minket nem lehet legyőzni már!