Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Félszáz mondat a szerelemről

2008.01.27
Tégy engem, mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra,
mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai.
 
 
Lecsapott rám a kovács Erósz, tüzes vasával, azután téli jeges patak vizébe mártott.
 
 
Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván, háborút emleget és lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák szép adományairól zengve szeretni tanít.
 
 
Aphrodité üde csillaga, óvjad a hű szeretőket!
 
 
...legszebb az, mikor egy takró
borul a szeretőkre,
s áldva nagy Aphroditét,
összefonódik a pár.
 
 
Nincs s nem is lesz ember a világon, aki a szerelmet elkerülhetné, amíg csak lesz szépség, és szemünk, hogy meglássuk.
 
 
Gyűlölök és szeretek. Kérded
tán, miért teszem én ezt.
Nem tudom, érzem csak:
szerteszakít ez a kín.
 
 
Amikor szerelmes vagy, nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy nem vagy szerelmes.
 
 
Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti.
 
 
Szerelem! Állunk őt ámulva, kit káprázatul küldött az ég a földre.
Nézd: hogy szitál a szépség fény-esője!
Az angyal ő, ki földünkön lakik.
 
 
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek? És ha szerelem ez, minő, miféle?
Ha jó, miért van oly halálos éle?
Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes?
 
 
Szerelemről ezt mondhatom csak:
felejtettem, hogy vagyok, élek,
feláldozom a teljes énem,
s tízezer lelkem hogyha volna,
mind odaszórnám elibéd.
 
 
A szeretet tüze, a szerelemben,
csak eszevesztett vágyakozás arra, ami kisiklik kezünkből.
 
 
Hol türelem van, nincs ott szerelem.
 
 
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit kincse gondja
öl meg.
 
 
Szerelmem oly mély és beláthatatlan,
Akár a tenger: adhatok belőle,
Nekem csak annál több lesz, egyre több.
 
 
Csak az halhat meg, ami már megunt,
ha két szerelem egy, ha a magunk
szerelme nem lazul, úgy meg se halhatunk.
 
 
Könnyebb a kősziklát
Lágy iszappá tenni,
Mint két egyes szűnek
Egymástől elválni.
 
Mikor két egyes szű
Egymástól megválik,
Még az édes méz is
Keserűvé válik.
 
 
Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem,
Mért nem virágoztál
Minden fa-levelen?
 
 
Bármily ritka is az igazi szerelem, még mindig nem oly ritka, mint az igazi barátság.
 
 
A szív mindig becsapja az elmét.
 
 
Az ébredő vonzalom, bizony mindig elmondhatatlan gyönyörűséggel van tele és a szerelem minden boldogsága a változásban van.
 
 
Ha szeretünk, magunkat is másnak látjuk.
 
 
Az idő erősíti a barátságot, és gyengíti a szerelmet.
 
 
Szerelemben, uram, mitsem számít az ész....
 
 
A szerelem szövet, melyet a természet szőtt és a képzelet hímzett.
 
 
A szenvedélyt a vallomás fokozza, de egyben szelíditi is.
 
 
A szerelem jobban tetszik a házasságnál, ugyanannál az oknál fogva, amiért a regények mulatságosabbak a történelemnél.
 
 
....két boldog szerelmes kis kunyhóban is megfér.
 
 
Nem jobb-e egyet szeretni, mint sokakat ölelgetni?
 
 
Ha a nő szeret, folyvást szeret: a férfinak közben egyéb dolga is van.
 
 
A szerelem gyönyörűséges virág, de meg kell lennie bennünk a kellő bátorságnak ahhoz, hogy irtózatos szakadék szélén szedjük.
 
 
Amikor szeretnek minket a nők, mindent megbocsátanak nekünk, még vétkeinket is;
amikor nem szeretnek minket, semmit sem bocsátanak meg nekünk, még erényeinket sem.
 
 
....a szerelmes
Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály;
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.
 
 
... a szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökereket ereszt egész valónkban, és gyakran tovább zöldül a szív romjain.
 
 
... Ki fél, hogy a rét túlsok virággal veres s az ég túlsok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz...
Hangod úgy zenél, mint ezüst csengő, újrázva....
Beszélj: de ne feledd, hogy némán is szeress...
 
 
... s vége. Arcod, lelked kigyúl, csókunk egy láng, - beléd halok s szeretlek mondhatatlanul, s a jó perc ellobog.
 
 
A szerelem olyan bűn, amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül.
 
 
Sohasem volt az szerelmes, aki mondja, hogy rabság a szerelem.
Szárnyat ád ő és nem rabbilincset, szárnyad ád ő, azt adott nekem.
 
 
Aki kétszer szeretett, egyszer sem szeretett.
 
 
A nő szerelmét nem szokés koldulni, hanem meghódítani.
 
 
A szerelem csak akkor szerelem, ha önfeláldozás.
 
 
... a csókot gyakorold s ne magyarázd.
 
 
A szerelem ritka klenődium: féltékenyen rejtekhelyre zárod és őrzöd; jól teszed: támadás, erőszak, gyűlölet szállja meg az utcákat és hajtja a világot.
 
 
Fiatalon arról álmodoztunk, hogy akibe szerelmesek voltunk, annak szívét is megnyerhessük; később viszont az az érzés, hogy egy nő szíve miénk, esetleg elegendő ahhoz, hogy szerelmesek legyünk belé.
 
 
Szeretem, hogy elbújt
Erős, nagy voltomban,
Szeretem hibáit
Jóságánál jobban,
De nagyon szeretem.
 
 
Ideges vagyok, komisz, elégedetlen,
féltékeny vagyok, komor egy szó miatt,
ok nélkül szidlak, egész nap veszekszem.
Nagyon szeretlek: mindez ennyi csak.
 
 
Szerelem. Egyfülű kosár – olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen – de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik.

 

 Hidd el: csak az a szerelem, melynek a nász sosem a vége.
 
Ej, haj, gyöngyvirág,
Teljes szegfű, szarkaláb,
levendulavirág!
Ha kertetbe mehetnék,
És ott kertész lehetnék,
Mindjárt meggyógyulnék.