Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Életrajz

2012.03.21

Juhász Gyula (1883-1937)

 

Juhász-Gyula.jpg

Szegeden született 1883.április 4-én.

Apai nagyapja asztalos; az anyai az utolsó szegedi gombkötőmester. Apja, Juhász Illés posta- és távirdafőtiszt, anyja Kálló Matild; szüleinek első, bátortalan, zárkózott természetű gyermeke.

1893-1902 között a szegedi piarista gimnázium tanulója volt. 1899. május 21-én jelentek meg első versei a Szegedi Naplóban, augusztus 25-én Ovidius című versét közölte a Budapesti Napló.

 

1899. augusztus 26.-1900. május 5. közt piarista novícius Vácott. 1902. május 26-án apja meghalt hátgerincsorvadásban.

 

1902-től Juhász Gyula a pesti egyetem magyar-latin szakos hallgatója. Barátságot kötött Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Oláh Gáborral. A Négyesy-szeminárium titkára.

 

1904. november 26-án, a diáktüntetés alkalmával rendőrkard sújtott rá, megsebesítve fejét és kezét. 1905-ben levelet váltott Adyval; nagyságát, korszakos szerepét elsők közt ismerte föl.

 

1906. június 7-ém tanárvizsgát tett, majd a máramarosszigeti piarista gimnáziumban tanított. 1907. február 9-én öngyilkossági szándékkal - néhány napra - eltűnt a városból. Március 17-én tanári államvizsgát tett Budapesten, megismerkedett Gulácsy Lajossal.

 

1907. augusztus 17-én publikálta első újságírói sikerét jelentő vezércikkét a Szeged és Vidékében Tetemrehívás címmel. Ősszel a lévai piarista gimnáziumban kezdett tanítani. Október 1-jén elhagyta Lévát, Pestre utazott, a Lánchídról a Dunába akart ugrani, de ifjúkori szerelme, Klima Ilona véletlenül arra járt, s közölte vele, hogy Szegeden megjelent első verseskönyve (Juhász Gyula versei), s ezzel a hírrel visszaadta életkedvét, október 3-án hazatért Szegedre.

 

1908. február-1911 májusa között a nagyváradi premontrei gimnáziumban ideiglenes tanárként dolgozott. A város pezsgő szellemi élete kedvezően hatott rá. Egyik megalapítója A Holnap antológiát kiadó költői mozgalomnak, többször találkozott Ady Endrével. Megismerte Sárvári Anna színésznőt, 1908. október 25-én jelent meg az első Anna-vers (Régi szerelmes vers).

 

1911-ben a szakolcai királyi katolikus főgimnázium tanára. A kinevezést száműzetésnek érezte. 1913. május 29-én áthelyezték a makói állami főgimnáziumba.

 

1914. március 6-án a pesti Nemzeti Szállóban mellbe lőtte magát. A Rókus kórházban

 

fölkereste Eőrsi Júlia. 1915. január elején megjelent második kötete (Új versek).

 

1917. január 8-án idegrohamot kapott, idegbetegségével kezelték a budapesti Moravcsik-klinikán. Április 9-én „hivatalosan elmebetegnek nyilváníttatik”. Május 21-én anyja hazavitte a klinikáról, majd újra visszakerült.

 

1918. február 27-én újbó1 írt; a forradalmat megelőző erjedés feledtette kínzó „agynyomását”. Magyar nyár 1918 című versében és vezércikkeiben hangot adott forradalmi várakozásának. November 22-én tagja lett a szegedi Nemzeti Tanácsnak. A radikális párt al-, majd társelnöke, népgyűlések szónoka, a Délmagyarország vezető publicistája.

 

1919. március 24-én Forradalmi kiskáté című írásában köszöntötte a vértelen proletárforradalmat. Április 8-án a szegedi színház direktóriumának tagjaként új műsorpolitika megvalósításához kezdett. Május 7-én a francia megszállás alatt levő Szegeden már április közepén fölülkerekedő ellenforradalom elüldözte a színház éléről; tanárgyűlésen bántalmazták. Életét derékba törte a bukás. Nyugdíjat nem kapott; verseivel, cikkeivel kereste kenyerét. A Munka című szociáldemokrata lap dolgozótársa, a munkásotthonban folyó kulturális munka irányítója volt.

 

1922. február 25-én megismerkedett a makói diák József Attilával.

 

1923. május 20-án negyedszázados költői jubileumán és negyvenedik születésnapján Babits, Kosztolányi, Móra köszöntötte. 1925-ben egyik cikke miatt bíróság elé került, de felsőbb fokon fölmentették.

 

1926-ban Bécsben József Attila kalauzolta, Kassákkal, Hatvanyval találkozott. 1926 augusztusában Ipar u. 13. sz. szülőházát lebontották.

 

1928-tól havi 44 pengő nyugdíjat kapott. 1929. január 18-án elsők közt jutalmazták Baumgarten-díjjal (1930-ban és 1931-ben is megkapta.) A siker megbénította. Az év nagy részét a budai Schwartzer-szanatóriumban töltötte.

 

1937. április 6-án, Szegeden veronállal vetett véget életének.

 

A Nyugat-nemzedék nagy költői közt sajátos helyét költészetének közösségi mondanivalója, népi jellege adja. Költészetének fejlődésvonala életében megjelent köteteiből kevéssé ismerhető meg, mert anyagi és politikai okokból életművének kisebb részét tartalmazzák, és megtévesztő időrendet sugallnak. Innen ered több kritikusának tévedése, hogy költészete nem is változott.

 

Líráját eleinte Reviczky, Komjáthy, Kiss József, majd Ady és a francia impresszionizmus befolyásolta. Második verseskötetében (Új versek, 1914) saját hangjára talált. Szerelmi költészete kezdettől a reménytelen vágyakozást fejezi ki „az élete kudarcát” hozó örök asszony iránt; ennek az érzésének Anna csak tárgyat és igazolást adott. Júlia-versei a hála és a lelki béke dalai, de ezt a hangot nem variálhatta sokáig: így tért vissza 1923 után az örök Annához. Néhány más nőalak (Zöldi Vilma, Tamás Anna, Hajnal Finike stb.) ihlette versei is az Anna-versektől kapták képeiket.

 

Az Anna-versek legnépszerűbb darabja a Milyen volt 1912-ben jelent meg A Hétben, eredetileg Örökség címmel, könyv alakban az 1914-es kiadású Új versek című kötetben látott napvilágot. Az emlékké távolodott, minden erotikától mentessé vált szerelem panteisztikus természetvízióvá, szinte kozmikus jelenséggé alakul. Juhász rendkívül hatásosan alkalmazza a verszene lehetőségeit. A versszakokat kezdő háromsoros anafora a harmadik szakaszban némileg módosul, s ez előkészíti a szakasz lezárását, ugyanakkor érzékletes alliterációsort alkot. Minden versszak egy-egy érzéki benyomás feloldása. Az első kettő színérzékelést, a harmadik viszont tapintást és hangérzékelést nyújt. Már az első szakasz hangsúlyozza ezt az érzéki jelleget a ’szőke’ szó háromszoros ismétlésével és a szinonimaszerű ’sárguló’ szóval.

 

Az Anna örök 1926 az utolsó Anna-versek közé tartozik. Nosztalgikus visszaidézése is az élménynek, de jóval több is annál: hitet tesz az elmúlt szerelem mellett, hiszen az beépült a lírai én személyiségébe. E számvetés közben egyre erőteljesebb lesz az imádságos hang, melyet a gondolatmenetet lezáró ’Amen’ tesz véglegessé.

 

A Népszavában először 1907-ben jelent meg verse. Ekkor csak rokonszenvezett a munkássággal. 1919 után a közös üldözöttség vezette a vele való azonosuláshoz. Kassák mellett, József Attila előtt ő a magyar munkásosztály sorsának legjelentősebb költői kifejezője. „Magyar versei” végigkísérték életét. A szegényparasztság sorsát elsíró „tápai versei” ciklust alkotnak. Költészetének terjedelmes része a magyar kultúra és a magyar táj ihletését őrzi.

 

A Tiszai csönd 1910 Juhász tájköltészetének egyik legkorábbi érett darabja. Az első négy szakasz teljesen személytelen, csak az utolsó két szakasz válik személyessé. Az impresszionista piktúra jellegzetességeit az igei metaforák hordozzák.

 

A Tápai lagzi 1923 Ady magyar ugar-verseihez hasonlóan, de azoknál konkrétabban üzen hadat a parasztromantikának. A két külső és a két belső szakasz között szoros szerkezeti kapcsolat figyelhető meg. A nyári és a téli paraszti élet bemutatása teremt összefüggést a a két belső szakasz között. A második szakasz ugyanúgy az élet és a munka elembertelenedését mutatja, ugyancsak izokolonos szerkezettel, mint a harmadik. A negyedik strófa visszautal az elsőre. Az életkép vízióvá, a lakodalmi tánc haláltánccá alakul.

 

Vallásos lírája későn bontakozott ki. Korai publicisztikájában gyakori az élesen antiklerikális bírálat. Krisztusban az isteni magaslatra emelkedett embert csodálta. Keresztény bűntudata örök harcban állt a pogány életvággyal. A Mária-kultusz beszüremlett Anna-verseinek hasonlatkincsébe. Népi katolicizmusa a szegényparasztság fölszabadulási vágyát is magába foglalja (A tápai Krisztus, 1923).

 

Kb. 1300 verséből majdnem 300 szonett. Klasszikus formákban is írt. Kedvelte a párrímes, kétsoros szakaszokból fölépített formát, a húszas években pedig az egyetlen hangulatot négy sorba tömörítő „japános” verset. Bécsi útja után mintegy 30 rímtelen, a szabad vershez közel álló jambikus költeményt írt. Ő honosította meg a villoni balladaformát (Ódon ballada, 1907). Verselése laza, dalszerű; zenéje uralkodik a mondanivalón; jambusainak dallama is bánatot sugall.

 

Kisregénye (Orbán lelke, 1924) és szinte valamennyi elbeszélése önéletrajzi érdekű. Pierre Louis Aphrodite című regényéből Atalanta címmel daljátékot írt 1909. Újságírói munkáját 1903-ban a Szeged és Vidéke hasábjain kezdte, s Váradon, Makón is a helyi lapok munkatársa volt. A Horthy-korszak viszonyait, kultúraellenességét gúnnyal ostorozta; kitűnő parodizáló készséggel leplezte le az országos és helyi közélet figuráit. Szakállszárító c. rovata bölcs aforizmáit közölte.