Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elhagyott tárgyak

ELHAGYOTT TÁRGYAK

 

            I.

 

Egy szék emlékezik.

Üres szobában

árnyékrácsok közé szorítottan

még érzi egy asszony

puha combjainak ízét

egy betörő ragadozómancsainak tapogatását

egy kisgyerek nehéz lélegzését

amint gyöngyháznyelű késével

keményfa testét hasogatni kezdi

még nem feledte el

hogy egyszer kikölcsönözték a szomszédba

de nem ült rá senki

mintha féltek volna tőle.

Nagyon szomorú volt akkor

de sírni nem tudott.

Most se tud sírni.

Némán és előkelő alázattal

itt kell meghalnia

az üres szobában.

 

            II.

 

Szétdúltan és kihűlten

terpeszkedik az ágy

négy faragott lábon akár egy otromba bálvány

csont nélküli bőr nélküli test

melyet szétmarcangoltak az éjszaka

végül cserben hagyták ahogy kivilágosodott az ég.

 

Süket és néma

pletykálkodó szóval

nem árul el semmit abból

ami néhány órával előbb

körülötte benne történt

cinkosa a tomboló vágynak

a görcsbe rántó csömörnek.

 

Nem szól a felhevült testek illatáról

a szívek ritmustalan vergődéséről

mély sóhajokról

a lihegő támadásról

a megadás kéjéről.

 

A nyitott ablakkal szemben

úgy terül szét a világosságban

mint az elgázolt hulla

akit az útszélen hagytak gyilkosai.

 

            III.

 

Nézz be a kulcslyukon

azon a lyukon amit az ócska

deszkaajtóba vágtak.

Nézz be akár egy pillanatra

és megláthatod

a hegyesre és élesre köszörült

vérrel bemocskolt

nagykést.

Valaki csak úgy odavetette

a háromlábú asztal lapjára.

Talán egy megcsalt szívű férfi

talán egy nő aki szégyelte terhességét.

Kemény acélja megvillan

a fényben

de néma marad.

Sem a gyilkost

sem a meggyilkoltat

nem árulja el.

Csak a vér színe és szaga

kiált segítségért

egy idegen világból.

 

            IV.

 

Meghalt a mester.

A szobrászműterem olyanná vált

mint egy elhagyott istálló

egy sose rendezett raktár

vagy egy igazi szemétgödör

ami bűnjeleket torz álmokat

és senki nem látta kincseket rejt magában.

Kész szobrok kőből és fából

női testek szűzi formái

valamiféle címer vázlata

szomorú öregasszony bronzból

gnómpofák

mitológiai szörnyek

és torzók

amiket a mester

nagy kínok között sem tudott

megszülni.

Agyaghulladék közt

kőporszemfedő alatt hevernek

döglött szerszámok és rozsdamarta edények társaságában.

Néha rájuk nyit a házmester

matat köztük

szaglász valami után

aztán elmosolyodik

és újból

rájuk zárja az ajtót.

 

            V.

 

A magas part kőfalához

csapkodják a hullámok.

Csörömpöl

az orrába fűzött lánc

bordái ropognak.

Valamikor

egy férfi és egy nő kedvence volt ez a csónak

felmérték vele a távolságot

feküdtek benne akár egy nászi ágyban.

Aztán veszett dühében

oldalba rúgta a férfi

elsodorta a folyó

cibálta

tépte

de nem bírta elnyelni.

A part tövében haldokol.

Néha kövekkel dobálják a gyerekek

néha a nád közül felvetik magukat a halak

és megcsodálják

kékre fehérre vörösre

mázolt roncsait.

 

            VI.

 

Annakidején

rezesbandával üdvözölték

a telep kapujában.

Kerekeibe vörös papírszalagokat fűztek.

A megvalósult gépcsoda.

500 lóerővel dolgozott.

 

Olykor megmakacsolta magát

dohog csikorog

megtagad minden engedelmességet.

Majd ismét nekiindult.

Évekig élt a munkások között

akár a testvérük.

Aztán nem bírta tovább

kikerült a palánkon túl

az árokba.

 

Esténként hazafelé menet

szólnak róla az emberek

ki rokkant

dögöljön meg.

Időnként még kiejt magából

egy

egy

elvizesedett

olajcseppet.

 

            VII.

 

Valaki bezárta

a szép mahagóni dobozt.

Micsoda beérett szín.

Remek faragások

mélyén

vörös bársonyba göngyölt

arany karikagyűrű.

Egy menyasszony gyűrűje volt

egy szűzé

aki nászéjszakája előtt

megölte magát

szerelmi lázban

iszonyodó félelemben.

Mielőtt kiitta a mérget

bezárta a gyűrűt

s azóta megfeledkeztek róla.

 

Magára hagyottan

alszik

talán meg is halt.

 

Nem hallja hogy a szú

milyen kitartóan rágja

a doboz falát.

 

            VIII.

 

Kivénhedt ingaóra fekszik

a szemétdombon

számlapjával

mintegy arccal égfelé.

Valamikor az idő folyását mérte.

Emlékeznek rá

az egész ház

egész falu

mozgását ő határozta meg

majd érthetetlenül raccsolni

asztmásan köhögni kezdett

és meghalt.

A gyerekek martaléka lett.

Mutató karjait letörték

kiszedték a beleit.

Most giliszták és pókok

tanyáznak gyomrában.

Olykor meglátogatja a kutya

és levizeli.

 

            IX.

 

Ki emlékszik

Vincent van Gogh bakancsaira

az ajtó előtt.

Milyen széttaposottak

megalázottak.

Elhagyta őket az élet

de nem haltak meg.

Egy tébolyult festő

lehelte beléjük

a lelkét.

Halhatatlanná

és szentté váltak.

Most a műkereskedők

hálójában vergődnek.

Értéküket

a börzén jegyzik.

 

            X.

 

Zsíros elmocskolódott

kártyák hevernek

szerteszét a házban.

Hátlapjukon

cinkelések

hamisjátékosok ujjlenyomatai.

Vannak olyanok is amiket

asszonyok könnyei áztattak fel.

Részegesekké

késelőkké tették

a férfiakat.

Most szempillantást sem érdemelnek.

Elvégezték pokoli

szolgálatukat

és megdöglöttek.

Mintha

a seprű is

undorral

elkerülné őket.