Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Festményeim előtt

FESTMÉNYEIM ELŐTT

 

Állok a képeim előtt

a képeim előtt

amiket én szültem

nagy erőfeszítéssel

de veríték nélkül

egy jó napom

jó óráján

a világosságban

a csendben

oly távol mindentől

hogy megkülönböztethetetlen

voltam a való világtól.

Ugyanaz a vágy gyötört mint a szüzeket

ugyanaz a mozdulatlanság súlyosodott bennem

mint a kövekben

s mégis a távolság vonzása röpített

egy szín

egy forma

egy vonal felé

melyek az én

halhatatlanságomat

rejtik magukban.