Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hetvenkét lépcsőfok

HETVENKÉT LÉPCSŐFOK

 

Hogy végigtekintettem életem

egy dombtetőn állok mezítelen

szegény és elhagyatott voltam

de nem egy a nyomorultak közül

kik folyvást vakaróznak

s a két szemük együtt oly szomorú

akár egy avitt temetési menet.

 

Nem könyörögtem soha s nem árultam elveim

kik e világra hoztak őket követem

vagy asszonyok és lányok után jártam

kiket ifjúságukért szeretek

s ők is szeretnek engem

hogy se csendőr se próféta nem vagyok.

Nem nem én csak a tiétek vagyok

alkonyom fényei vidám szeretők.

 

Ó te réghalott ki első voltál

s te aki mellettem lépegetsz

ha rátok gondolok kemény szívem megenyhül

hallom a vonuló felhők énekét

s hogy ők is rólatok dalolnak boldogan.

 

Szeretem a nőket e furcsa lényeket

kiknek vadságát kedves báj takarja

szemük színjátszó tenger

megfürdök benne gondtalan

és úszok új tájak új szeretők felé

hol megint csak véled találkozom

kék tollú folyton szálló madár

szánj meg és dalolj nekem.