Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Két pont között

KÉT PONT KÖZÖTT

 

Megbeszéltük életünket

távolból szóltál

s a tenger hullámai felmutattak.

 

Emlékeim az ajtó résein

szűrődnek át

s a tükör gyűlölködik.

 

Milyen kimeríthetetlen

milyen betölthetetlen ez az idő.

Fejem felett

mintha egy galamb lebegne

vérrózsával a begyén

s te nem láthatsz engem.

 

A tegnap és a tegnapelőtt oka mindennek

az átlyuggatott házak

a széthányt papírrongyok

a halottak elkerülhetetlen árnyéka

a kutyák

amint patkányokra vadásztak

egy borbélycégér nyikorgása a szélben

egy megsebzett torony

keresztje a sárban.

 

Mozdulatlan állok ott

ahol éjféltájt elhagytál

ígérettel a szádon.

 

Miért zártad be az ajtót

amin kiosontál.

Hogyan nyújtsam át ajándékom

szívedet és a szívemet

amint egy párna ráncai közt

alszanak.