Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ki gondol rám

KI GONDOL RÁM

 

Mindent megteszek

hogy békességem legyen.

De a békesség nem jön felém

hiába kiáltozok érte

hiába integetek fehér kendővel

az erkélyről.

 

Nagyon hosszú éjszakát éltem át

s lehet hogy eltévedtem.

A fal mögött szűkölök

a vörös téglafal mögött

melybe a feledés parancsát írták

vésővel

kalapáccsal.

 

Nincs is fehér kendőm

és erkély sincs itt.

 

Úgy zár be magányosságom

ahogyan a fát körülzárja a kérge.

 

Nem hallják hangomat

nem látják hogy jeleket adok le a világnak.

 

Egy fal mögött állok elfeledten.

 

Nem létező kincseimet

számlálom.