Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ben Jonson versei

2009.10.28

Lusta báj

 

Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre érkezők.
Rizspor felhőz s jó illatok,
de tudd meg, Hölgyem, bárha sok
fogásod szinte rejtelem,
mindez nem illő, szertelen.
 
Oly arcra várj, oly szemre less,
mely egyszerű s azért kecses.
Lágy, lenge fürt, bő öltözet:
e lusta báj százszorta szebb,
mint ravasz piperéd, hiszen
az szemre hat csak, szívre nem.
 

 

 

 

 
 

Dal melybõl kiderül, hogy az asszony a férfi árnyéka csupán

 

 
Elfut az árny, ha futsz utána,
Szaladj el, és követni fog.
Szeresd a nõt, minden hiába,
Felé se nézz, szeretni fog.
Mi hát az asszony, kérditek?
Árnyék, amit a férfi vet.
 
Az árnyak reggel, este nyúlnak,
Kurták, ha delelõn a nap.
Ha fonnyadunk, a nõk virulnak,
Ha éledünk, lehajlanak.
Mi hát az asszony, kérditek?
Árnyék, amit a férfi vet.