Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


William Shakespeare versei

2009.10.28

LXXIII. Szonett

 

Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon

már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb,

mint romtemplom didergő karzatán, hol

nemrég édes madárkórus dalolt.

Nézz engem, mint nyugati szemhatáron

foszló alkonypírt, mikor a setét

éji lassú-lassan csukja le az álom

szemhéját, mint koporsó fedelét.

Lásd bennem a már-már húnyó lidércet,

ki ifjúságom hamuján lebeg,

halálos ágyán, mert tüze kiégett,

s ami táplálta, az emészti meg.

Ezt forgasd elmédben, s növeld szerelmed

az emberért, ki nemsokára elmegy.

 

 

                                        Faludy György fordítása

 

 

LXXV. Szonett

 

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér

s tavaszi zápor fűszere a földnek;

lelkem miattad örök harcban él,

mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

csupa fény és boldogság büszke elmém,

majd fél: az idő ellop, eltemet;

csak az enyém légy, néha azt szeretném,

majd, hogy a világ lássa kincsemet;

arcod varázsa csordultig betölt

s egy pillantásodért is sorvadok;

nincs más, nem is akarok más gyönyört,

csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon

részeg vagyok és mindig szomjazom.

 

                                                Szabó Lőrinc fordítása

 

 

XC. szonett

 

Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most;

most, míg a világ célomban keresztez,

társulj csak a balsorshoz, és taposs,

ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez:

jaj, ne utóvéd légy, ha már szivem

átúszott romjain, s a gyászt legyőzte;

elszánt csatába most kezdj ellenem,

ne hozz esős reggelt a szeles éjre.

Ha el akarsz hagyni, hagyj el azonnal,

ne ha már végzett ezer törpe bánat;

de rohamozva jöjj: kóstoljam, ó jaj,

a legkeserűbb ízt, mely éri számat;

és semmi lesz a gond, ha rám pereg,

ahhoz képest, hogy elveszítelek.

 

                                Csillag Tibor fordítása