Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A tisztiorvos mondja

2011.04.07

A tisztiorvos mondja:

Mások fájdalma már nem riaszt,
Annyi rosszul gyógyult sebet látok.
Görbe csontok, törések, szilánkok,
Rég nem hadarok rájuk vigaszt -

Tudom már, hogy lassú a gyógyulás,
De a nyomorék is célba jut,
És kedvére csak néha von borút,
Hogy egykor hibátlan volt a váz.

Igazán csak a bénákat szánom,
Akik egykor futottak, s nem futnak már,
Csodaszert az idő nekik nem kínál
Mozdulatlan fekszenek az ágyon -

Együttérzek a szegény büszkékkel,
Kiket Bóreász a tenyerén hordott,
De a repülés álma szertefoszlott,
Élnek a múlt napok üszkével.

(Schein Gábor fordítása)

Der Amtsarzt sagt:

Ich habe mich gewöhnt an fremdes Weh
Weil ich so viele schlecht verheilte sehe,
Und fühle in der krummen Knochen Nähe
Nicht mehr der wirklichen Tragödie Näh -

Ich weiss schon, dass die Wunden langsam heilen,
Doch kommt der Krüppel zweifellos ans Ziel,
Und an der Glieder ungehemmtes Spiel
Denkt er befremdet, denkt er noch zuweilen.

Es tun mir nur die Flügellahmen leid,
Die einstmals flogen und jetzt nichtmehr fliegen,
Die an der Scholle, an dem Schreibtisch liegen
Und ihre Panacee versagt die Zeit -

Ich leide mit mit jenen armen, stolzen,
Die Boreas auf seinen Händen trug,
Die nicht einmal mehr träumen von dem Flug
Und lieber starr und regungslos verholzen.