Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Életrajz

2011.04.08

Lénárd Sándor 1910. március 9-én született, Budapesten, Lénárd Jenő (1878-1924) és Hoffmann Ilona (1888-1938) első gyermekeként.
Lénárd Jenő, aki a németországi Krefeldben született és Eugen Isak Levyként anyakönyvezték, édesanyjával, Ida Johanna Weller-rel és a nála alig egy évvel fiatalabb öccsével, Robert Jakob Levyvel együtt 1883-ban az árpakereskedő és malátagyáros apa, Carl Levy után Budapestre költözött. "Großvater Karl", ahogy később Lénárd Sándor emlegette, vállalkozása kezdetben nagypolgári jómódot biztosított, majd a 20. század első évtizedének végére összezsugorodott. A gimnázium után kereskedelmi és filozófiai tanulmányokat folytató, sokat utazó, vagy egy tucat nyelven beszélő Jenő és öccse, a grafikusművész Róbert is 1909-ben evangélikus hitre tért és magyarosított, családnevük azóta Lénárd. Jenő még ugyanabban az évben megnősült, a keszthelyi Hoffmann Sándor állatorvos és Lővy Borbála (apja a nagytétényi kastélyt és egy ezerholdas birtokot uraló Lővy Mór) leányát, Ilonát vette feleségül. Ez a "családfő és törzsfőnök" dédnagyapa " aki hentes és mészáros, nagyvágó, hizlaldai főrészvényes, virilista volt, barátnőjének, Beniczkyné Bajza Lenke írónőnek Budafokon villát épített - fontos szerepet játszik Lénárd Sándor életében is, tőle örökölte ugyanis migrénjét.
Lénárd Jenő és Hoffmann Ilona előbb az Erzsébet körúton, a jóságos Emy nagynéni lakásában laktak, majd 1913-tól a Fasor 22. sz. házban béreltek lakást. Ebben az évben született második gyermekük, Johanna. Csak jóval később, a világégést követően, 1921-ben születik meg a harmadik gyermek, Károly.
Lénárd Sándor nagyon szerette Hansinak becézett húgát, aki 1961-ben halt meg Londonban, és a nagy korkülönbség ellenére Carli öccsét is, akit fehér karszalagos munkaszolgálatosként 1944. októberében a bori munkatáborból a Németország felé tartó gyalogmenetben, Baja térségében gyilkoltak meg.
Az első háborút megelőző rövid időszakban a Lénárd család maradéktalan boldogságban élt. A nyarakat Emy néni és Rudi bácsi Fejér megyei birtokán, az Adony melletti Harmatospusztán töltötték. Sándor az édesanyjától és az itteni pusztai emberektől tanult magyarul, a Levy-nagyszülők németül beszéltek vele. Ekkor, 1911-13-ban jelent meg Lénárd Jenő Buddha életéről és tanairól szóló kétkötetes monográfiája, a Dhammó (1), melynek alapján 1914-ben a Budapesti Tudományegyetemen filozófiai doktorátust szerzett.
Az első világháború (kitörésének napját nem véletlenül nevezi egy művében Lénárd az "emberiség utolsó, valóban boldog napjának") megváltoztatta a család egész életét. Az önkéntesként tartalékos hadnagyi ranggal azonnal bevonuló Lénárd Jenőt előbb a szerb frontra, pontosabban Eszékre, egy tüzértanfolyamhoz vezénylik oktatónak, majd Tirolba, Bruneckbe, az olasz frontra. Ezt az időszakot egy rövid bécsi és budapesti felkészülés után 1918 májusától egy expedíció szervezése követi, mely végül is csak szeptember közepén indult útnak Törökország keleti területeire, hogy ott térképészeti, néprajzi és nyelvészeti kutatásokat folytasson. Az expedíció vezetője a törökül is beszélő Lénárd Jenő, akkorra már tartalékos százados volt. (2)
Lénárd Ilona a gyermekekkel megpróbált mindig a férje közelében lenni, ezért többször utaztak Eszékre, majd Bruneckbe. Az utazások közötti időszakokat Budapesten és vidéken, Emy néniék tanyáján és a keszthelyi rokonoknál töltötték.
Lénárd Sándor 1915 őszén magántanulóként kezdte meg iskoláit. Az első években a fogadott tanító nénik munkálkodását - említsük itt meg az első, Czirják Mariska nevét, akitől a kis Sanyi első költészettani leckéjét is kapta - csak egy-egy félévre szakította meg Lénárd Ilona próbálkozása az elemi iskolákkal, a Rácz iskolával és a Deák téri evangélikus elemivel, de ezeket a kis Sándor nem szenvedhette.
A frontok összeomlása után az expedíció tagjait - akik között ott volt dr. Györffy István, a neves néprajzkutató is - internálták, és csak nagy tortúra árán tudtak kiszabadulni, hajóval és gyalogszerrel hazatérni. Lénárd Jenő csak 1919. január 21-én ért haza.
A háború a családot vagyonából kiforgatta. Önálló lakásukat fel kellett adniuk, és újra Emy néniéknél húzták meg magukat, ezúttal az Andrássy út 27-ben, az Operával majdnem szemben. Lénárd Jenő csak nagy nehézséggel kapott állást az Atlantica szállítmányozási vállalatnál, melynek Polnay Jenő volt a tulajdonosa. A Tanácsköztársaság eszméivel mindössze három napig szimpatizáló Lénárd család verselő gyermeke a "nénik és bácsik nagy mulatságára" megírja és előadja a "Kun Béla, a nagy gazember" kezdetű versét.
A Tanács-Magyarország bukása utáni zűrzavarban Friedrich István első, megbízott hivatalnokkormányának közélelmezési miniszterévé Polnay Jenőt nevezte ki, aki munkatársát, dr. Lénárd Jenőt államtitkárnak kérte fel. E röpke hét-nyolc napra Lénárd Jenő magas rangú közhivatalnok lett. Polnay a második Friedrich-kormányba már nem került be, s a Lénárd család augusztus 20-án Fiuméba utazott, ahol a családfőnek át kellett vennie az Atlantica képviseletét. A Via Trieste 20-as számú házban béreltek lakást. Beilleszkedésüket nagyban segítette, hogy Lénárd Jenő ifjúkorában már élt itt, amikor édesapja gyakorlatra küldte egy ügyfeléhez. Lénárd Jenő hamarosan beíratta a fiát a város magyar gimnáziumába.
Miután Lénárd Jenő a feladatát, hogy az Atlantica tulajdonát képező hajókat visszaszerezze, nem tudta elvégezni, családjával néhány hónap múlva visszatért Budapestre. A menekültekkel teli városban munkára semmi